Busz, troli, Salzburg

Nekem nagyon tetszik az osztrák közlekedés. Annyira kényelmes, gyors és pontos! De csak sorjában…

Tudtátok, hogy Budapesten több metró van, mint Salzburgban? Bizony. Az osztrák városban egyetlen metró sem közlekedik, két okból. Az egyik, hogy sokkal kisebb város, mint Budapest így szükségtelen, a másik ok a szerkezetben keresendő, a város nem metróbarát a közeli Salzach folyó és az óváros miatt. Így hát a kedves osztrák szomszédoknak marad a séta vagy a busz, esetleg a troli.

A városon belül az O-buszoké, azaz a trolioké a főszerep. Lomhán közlekednek a hosszú, sötétpiros hernyók, olykor-olykor vicces vagy figyelemfelkeltő reklámokkal feldíszítve. Jegyet lehet a sofőrtől is venni, vagy egyszerűen a trafikosnál. Itt nem nagyon divat a bliccelés, mivel ha valaki fennakad egy ellenőrzésen, körülbelül 65 eurós (kb. 20 000ft) helyszíni bírságra számíthat. Egy jó tanács leendő turistáknak: ha Salzburgban járnak és a város minden fontos látnivalóját látni szeretnék, ajánlom az 1-es O-buszt a Hauptbahnhoftól a Karajan Platzig. Ezen a rövid útvonalon a város összes látványosságára lehet egy pillantást vetni, leszállás után pedig gyalogosan neki lehet vágni az óvárosnak.

A trolikat többnyire külföldi származású sofőrök vezetik, ezért előfordulnak elég érdekes események. Egyszer egy arab származású sofőr megállt az egyik megállóban, erre a várakozóhely mögötti kebabostól kirohant egy dolgozó, kezében egy szatyorral, amit átadott a vezetőnek. Az illatokból percek alatt kiderült, hogy megérkezett az “ebéd”.  Legutóbb egy olasz származású sofőr vezette a trolit, amivel utaztam. Olasz származását senki sem vonta kétségbe, hisz minden egyes piros lámpát vagy elé kanyaró sofőrt úgy leteremtett olaszul, hogy a buszon mindenki térdre tett kézzel, vigyázzban ült és szorongó gyomorral nyomták meg a leszállás jelzőt, félve a leszidástól.

A trolik mellett a legnagyobb számban a buszok fordulnak elő. Vannak helyi buszok, amik a külváros különböző pontjaiba mennek, és vannak a távolsági buszok ún. Postbusok. A külker buszok csak negyedóránként járnak, míg a trolik 10 percenként. Személyes kedvenceim a Postbusok és azok sofőrjei. Szeptember óta jár felénk egy sofőr. Mikor először megláttam, a gyomrom görcsbe rándult a félelemtől. A vezetőn bőr motoros nadrág volt, a kezein bőrkesztyűk, amiből az ujjhegyei kilátszottak. Harley-Davidson logós mellénye alól vígan kikandikált a “céges” ing. Hajban szegény, úgymond kopasz volt, így jól lehetett látni fülbevalóit. Az egész kinézetet egy Ray-Ban szemüveggel tette tökéletessé. Összhatásban egy Route 66-es motorosra emlékeztetett. Persze sose ítélj külső alapján, de féltem, hogy ez a vagányság esetleg a vezetési stílusán is meglátszódik. Jól sejtettem. Egész úton azt kívántam, érjünk már be, hadd szálljak ki ebből a hullámvasútból. A létező összes kocsist leelőztük vagy kikerültük. Aki le akart szállni, az az utolsó percig ülve maradt a helyén és imádkozott az Istenéhez a biztonságos megérkezés reményében. Persze nem minden sofőr ilyen “vadmotoros”. Szerencsére.

Egy pár dolog azért az összes sofőrre igaz: Jegy nélkül nincs felszállás. Ezt nagyon komolyan veszik. Itt nem lehet mondani, hogy “jaj, bocsi, a táskám mélyén van a bérlet”. Akkor inkább elkésik, de kivárja, míg előkeresem a jegyem. Sőt, láttam már ahogy egy 12 év körüli kislányt tessékeltek le a buszról, mert aznap otthon hagyta a bérletét. A másik dolog a le és felszállás. Csak és kizárólag az első ajtón szállunk fel, és a hátsón le. Csere nincs. Ha az első ajtón szeretnénk elhagyni a buszt, komoly fejmosást kaphatunk útravalóul a helyes közlekedési eszköz használatról. A pontosságról pedig annyit, hogy késések előfordulnak, de nem sűrűn. Talán havonta kétszer. Olyankor sűrű elnézéssel és bocsánatkéréssel fogad a vezető. Oh, és addig nem indulnak el, míg le nem ül mindenki a helyére. Ezt szeretem a legjobban talán. Így nem kell a Pirner Alma-féle rúdtáncomat előadni, amit az itthoni BKV-n fejlesztettem tökélyre.