Ausztriába költöztem – az első napok

Szüleim a kiköltözésem első két napján voltak velem. Segítettek beköltözni, berendezni a kis szobámat és a hűtőt is rendesen feltöltötték. Azelőtt soha sem voltam még Salzburgban, csak a suli nyílt napján, de akkor is csak jöttünk, mentünk. Városnézésre,  a közlekedés kiismerésére és ilyen apróságokra nem volt akkor idő. Bezzeg most. Egy egész hónapom volt arra, hogy kiismerjem magam Mozart-szülővárosában.

Nagyon kíváncsi voltam a városra. Miután a szüleim hazaindultak, fogtam a hátizsákom és neki vágtam az ismeretlennek, azaz bementem a városba. Jobban mondva bementem volna ha tudtam volna, hogy melyik vonat visz be és hol kell arról leszállnom. Szerencsére a kollégium közvetlen közelében van vonat és busz állomás is. Ha az egyiket lekésem, ott a másik.

A sínek mellett munkások épp szünetet tartottak két fűnyírás közben. Gondoltam megkérdezem őket, hogy melyik vonat visz be a városba és hogy hol szálljak le. Nyáron az érettségivel kaptam felsőfokú nyelvvizsgát németből, így magabiztosan odamentem és feltettem kérdéseimet németül. A válaszok hallatán szemeimet a duplájára nyitottam és majd kiestem rajtuk úgy lestem. Megdöbbenésem oka a következő volt: a munkások osztrákok voltak és azt hitték, hogy én is valami német nyelvű állampolgár vagyok ezért tökéletes salzburgi dialektussal válaszoltak. A baj csak annyi volt, hogy azelőtt én soha életemben nem hallottam vagy tanultam bármilyen féle dialektusról. Igaz, azt megtanultuk anno, hogy a krumplit csak a németek mondják Kartoffelnnek, az osztrákok Erdapfelnek hívják, de annyira fontosnak akkor ezt nem tartottuk. Abból, amit közmunkások válaszoltak semmit nem értettem! Először azt hittem, hogy szerbek vagy horvátok és nem beszélnek németül. Végül az egyik megszólalt, bár nem hibátlan hochdeutschal, és azt úgy ahogy megértettem.

A következő vonattal be is mentem a városba. A döbbenet még mindig ott ült az arcomon. Gondoltam, ha mindenki így beszél a városban, sőt az egész országban, akkor ennyi erővel Dániába is mehettem volna tanulni, mert a némettel itt sokra nem fogok menni. Kissé elkeseredtem. A dialektusokról már hallottam de ekkora különbségre nem számítottam. Erről egyetlen egy úti kalauz, google-találat vagy németkönyv nem szólt. Azért a várost megnéztem magamnak. Voltam a szép Mirabell-kertben, átmentem a Szerelmesek-hídján és voltam az óvárosban is. Miután visszatértem a koli szobámba, utána néztem ezeknek a nyelvjárásoknak. Mint kiderült ahány város, annyi szokás és nyelvjárás van Ausztriában. A rangsor szerint a voralbergi és a tiroli dialektusokat a legnehezebb megérteni még a bécsi vagy burgenlandi osztrákoknak is. Jó ég! Hogy fogom én ezt itt megértetni? Most akkor újra kell tanulnom mindent németből? Végül úgy döntöttem, hogy amíg nem vagyok otthonos a salzburgi életben, addig mindenkivel angolul kommunikálok. Így az Ausztriában töltött első hónapom alatt az angol tudásomnak nagyobb hasznát vettem, mint a németnek.