Salzburgban az időjárás

Nem is tudom már, hogy mit vártam időjárás szempontjából, mikor kiköltöztem Salzburgba. Úgy emlékszem ez volt akkoriban az utolsó dolog amire gondoltam, mert nem tartottam fontosnak. Mostanra már megtapasztaltam a helyi időjárás minden arcát és őszintén szólva kicsit bánom, hogy akkoriban nem tájékozódtam rendesen az itteni éghajlatról. Eleinte azt hittem, olyan mint otthon. Ősszel, télen hideg és esős, tavasszal, nyáron meleg és napos. Bevallom, tévedtem. Jó nagyot.

Már az elején elárulom, itt még van klasszikusan 4 évszak. Tavasszal aránylag sokat esik, látszólag minden ok nélkül. Olykor friss tavaszi szellő fúj és a nap is egyre melegebben süt. Nyáron nagyon szép idő tud lenni. A negyven fok azért még távoli, de a harmincöt fok még előfordul egy-egy júliusi napon. Ősszel nagyon hangulatos a közeli erdőkben sétálni és az évszak gyönyörűségét élvezni. A fák szépen hullajtják színes leveleiket majd megérkezik a tél. A hideg, jeges, fagyos, havas tél. Tavaly térdig érő hó esett! Van egy olyan sejtésem, hogy George R. R. Martin a “Közeleg a tél…” (The winter is coming) kifejezés kitalálásakor valahol Salzburg környékén tartózkodhatott, mert itt mindenki nagyon várja a közeledtét. A szállodások és sífelvonó üzemeltetők a szezon kezdete miatt, az emberek pedig a karácsony és az egész napos síelés lehetősége végett.

De a salzburgi időjárásnak is meg vannak a maga szeszélyei. Szerintem még nem volt két egymást követő nap, amikor ugyanolyan szép vagy rossz idő lett volna. Tegnapelőtt például nagyon szép, már-már tavaszias napunk volt. Sütött a nap, enyhe szellő fújt. El is döntöttem, hogy másnap szoknyát veszek fel, ha ilyen szép idő lesz megint. Reggel tehettem is vissza a szoknyát a szekrényem mélyére és vehettem elő a gumicsizmám, ugyanis úgy esett a hideg, jeges eső egész nap, mintha dézsából öntötték volna. Ma, hogy nehogy túl monoton legyen itt az időjárás, a szél fújt. Hideg, csontig hatoló szél járta át a várost töviről-hegyire. A táskámban a púder és a sminkkészlet helyét, egy ideje az esernyő és a vésztartalék kesztyűk vették át.

Az elemek közül szerintem a víz a legkiszámíthatatlanabb. Ha esik is az eső, az nem csak úgy csendesen szemerkél, hanem egyik pillanatban zuhog, ilyenkor általában a szomszéd házát sem látjuk, olyan sűrű esőfal választ el minket, a másik pillanatban pedig csak szitál, csepereg vagy észrevehetetlenül hullik. Ez a jelenség hóesés formájában is előfordul. Az egyszer csendesen hulló hópelyhek hirtelen megsokszorozódnak, még hidegebbek lesznek, mígnem olyan sűrűn esnek, hogy a mellettem álló embert nem lehet látni.

Szerencsémre már február közepén járunk, így nagyobb esély van a tavaszias napos időre, mint a hóesésre. Alig várom már, hogy végre reggelente munka előtt kiülhessek a Mirabell-kertbe és a rengeteg színes virág között hallgathassam, ahogy életre kel a város. A gyönyörű kertet szépen, lassan, tömegesen ellepik a turisták, és őket lehet hallgatni a madárcsicsergés helyett.