Magyarországon 1964 óta tartjuk április 11.-én a Költészet Napját. Egy nap az irodalomnak, költészetnek, verseknek és könyveknek szentelve. (Szerintem több ilyen nap kéne a naptárba…) Emlékszem, középiskolai irodalom tanárnőnk ezen a napon plusz ötöst adott, ha valaki bármilyen verset elmondott fejből. A mai napig előttem van, ahogy az osztálytársaim dőltek a padban a nevetéstől, mikor felmondtam Romhányi József Interjú a farkassal, aki állítólag megette Piroskát című költeményét.
A minap pont ez az emlékkép juttatta eszembe, hogy anno mennyi-mennyi verset kellett az évek alatt megtanulni. Kezdtük Villon négysorosaival, majd szépen “haladtunk a korral”, Balassi után Csokonai, majd az örök páros Arany és Petőfi, Ady, Babits, Radnóti… De sajnos abból a rengeteg gyönyörű versből, amiket oly nehezen sikerült csak mindig pontosan megjegyeznem, alig jut eszembe néhány. Őszintén szólva, a második sor után nem sok vers van, amit magabiztosan tudnék folytatni majd hibátlanul felmondani. Lehet, hogy bennem van a baj, hisz különbözőek vagyunk, ki ebben jó, ki abban. Abban is biztos vagyok, hogy sosem fogok úgy verset mondani, mint Brigitta, aki verssel “fizetett” Kiss Ádámnak egy fuvarért. De azért rosszul esik, hogy annyit küzdöttem mire megtanultam őket, most meg egy sorra jó ha emlékszem belőlük…
Talán tényleg velem van a baj? De akkor miért tudom elmondani az 5 évesen tanulni Öreg néne őzikéjét még most is, míg a két éve tanult versek valahogy nagyon nem ugranak be. Vagy lehet, hogy a tananyaggal van a baj? Lehet, hogy túl sok vagy túl ‘komoly’ verseket kell tanulni? Nem szeretném a magam feledékenysége miatt a tanmenetet okolni, de gondoljunk bele. Petőfi Anyám tyúkjára azért jobban emlékszik az ember, mint a XIX. század költőire. Lehet, hogy itt az ideje nyomni azt a bizonyos ‘frissítés’ gombot az irodalom órák tanrendjén, és bevenni a XXI. század költőit is a tanmenetbe?
Hiszem, hogy a mai fiataloknak is jobban tetszene, ha a daktilusokról és spondeusokról egy modernebb, hozzájuk közelebb álló versen keresztül ismerkedhetnének meg, párhuzamban az elhunyt költők verseivel. Gondoljunk csak a Kávészünet együttesre, akik egy országnak tanították meg Hollós Korvin Lajos Csonka versét. Vagy dalszövegen keresztül. Nem minden dalszöveg áll két sorból és négy mondatból és ugyanígy nem szól minden dalszöveg csak szexről, piálásról, drogoról és csajokról. Ékes példa erre Subb Bass Monster vagy a Punnany Massif vagy a következő videó (a Saját Szavak c. filmből):
Arra is kíváncsi lennék, hogy hány mai iskolás kezdi felelését a János vitézből úgy, hogy “(Nem a) türelem küldte a gádzsit az utcámba…” köszönhetően a Pilvakeres srácok Szavak Forradalmának, akik igenis igyekeznek ápolni, frissíteni anyanyelvünket és megmutatni a fiataloknak a magyar nyelvben rejlő milliónyi lehetőséget. Akárcsak a slam poetry, ami most éli egyik virágkorát Magyarországon. Önjelölt költőkből, rímfaragókból pedig akad bőven szerencsére. Ha nem hiszed, járj utána…
További friss bejegyzésekért csatlakozz a blog Facebook oldalához!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: