Javában tart Münchenben az Oktoberfest. Ilyenkor boldog-boldogtalan dirndlben és lederhoseban járkál. A vasútállomás és a buszállomás, de az egész város (itt már Salzburgra gondolok) tele van népviseletbe öltözött emberkékkel. Akik éppen nem Münchenbe készülnek, azok vagy turisták, külföldiek (akik itt dolgoznak, élnek) vagy egyszerűen helyi emberek: nők, akik nem akarnak a dirndltől mellsérvet kapni és férfiak, akik nem mutogatják fűnek-fának a gyantát még nem látott lábszárukat.
Jómagam a “külföldiek” kategória jeles képviselője vagyok. Dirndlöm van, mert két év alatt csak illett már egyet beszerezni, hogy a látogatóba jövő rokonok testközelből láthassák eme csodálatos ruhakölteményt, de összesen talán kétszer volt rajtam és abból egyszer csupán egy Instagram-selfie erejéig.
Történt a minap: sétáltam a belvárosban, élveztem a két hónapnyi eső utáni első napfényeket és azt a kicsi meleget, amit még szeptember végén nyújtani tudtak. Vígan nézegettem a kirakatokat majd az embereket és a ruhájukat azokon is a feliratokat. Azt hittem az a kevéske napfény ártott meg, ami még kisütött, ugyanis férfiakat láttam “Strizi” feliratú pólóban. Aztán már a női ruhákon is kezdtem észre venni az írást. Agyamban egyből végigfutott az összes krimifilm amit életemben láttam. A titkos maffiacsoport tagjaitól kezdve a titkosírásig minden játszott. Gondoltam, valami féle rövidítés is lehet, de semmi más feliratot, logót nem láttam, ami segíthetett volna…
Otthon utána néztem, hátha ma valami nemzetközi nap vagy tüntetés volt, csak épp elmulasztottam, de nem volt semmiféle különleges eseménynek napja. Egyszerűen csak a Linzergassén található egyik Trachtenbolt (ahol a dirndlt és a lederhoset lehet kapni) viseli a “Strizi” márkanevet. Valószínűleg az a sok ruha is innen származott, amiket az utcán láttam.
Örömmel nyugtáztam magamban, hogy még nem őrültem teljesen meg és csak egy vicces magyar-osztrák szójátékba futottam bele.
