Már vagy egy órája játszom a ‘beírok egy sort, de kitörlöm’ című blogírós játékot. Szeretnék írni, mert úgy érzem, van mit. Szeretném elmondani, hogy milyen itt kint, hogyan érzem magam. Mi mindenen megyek keresztül magyarként külföldön. De valahogy mindig ott van az a bizonyos Fal.
A Fal, ami minden sor után eszembe jut. A Fal, ami mindig emlékeztet, hogy van akinek könnyebb vagy másokkal ez másként történik. Nem szeretnék általánosítani, vagy csak rosszat, csak jót írni a kinti életről. Egyszerűen szeretném elmondani, itt sem fenékig tejfel az élet és a kerítés sem kolbászból van.
Persze, különbözőek vagyunk és nagyon sokan vagyunk már kint, nagyon sok országban. Mindenki más miatt, több-kevesebb nyelvtudással vágott neki saját kalandjára. Vannak akik, hazamennek egy idő után, mások örökre elhagyják Magyarországot. Nem vagyunk egyformák, ez tény.
Így hát most lebontom ezt a bizonyos Falat és írom, ahogy Én élem meg a külföldi életet. Saját élményeimet, tapasztalataimat és kalandjaimat.
Jó olvasgatást!
Kommentek