Thaiföld a szomszédban

Június végén Édesapámék újra meglátogattak minket. Az éjszaka leple alatt érkeztek autóval. Másnap sajnos Édesanyámnak dolgoznia kellett, így nem lehetett velünk. Mi már pedig nagyon nem szeretünk otthon ülni, ha autókázni is lehet. Eszembe jutott, hogy legutóbbi sulis kiruccanásunk alkalmával, átmentünk Németországba a berchtesgadeni turisztikai irodába, ahol egy tucat térképet és programfüzetet adtak nekünk. Felcsaptuk hát az egyiket, így meg is lett aznapi célunk: Königssee, Németország. A Salzburgtól 15 percnyire lévő Königssee a Berchtesgadeni Nemzeti Park szívében fekszik. Autóval, busszal és vonattal könnyen megközelíthető (legalábbis Salzburgból). Mi már a parkolóban láttuk, hogy itt valami nagyon érdekes dolog lehet, mivel alig találtunk helyet magunknak annyian voltak. Pedig péntek reggel 9 óra volt és még ünnepnap sem volt. A csordaszellem vezérelt minket oda, ahova a többi ember tartott. Családunkra jellemzően, tesómmal rövidnadrágot, topot és szandált viseltünk, hisz 35 fok volt, ugyanilyen könnyed, nyári ruházata volt Édesapámnak és Nagymamámnak is. Ezt azért fontos megemlíteni, mert rajtunk kívül, mindenkin túracipő és zokni, illetve hosszúnadrág, réteges pulóver-póló öltözet, esetenként széldzseki volt. Na de hova tartott a többi ember? Egy nagyobb infoépület mellett kellett elhaladni, onnan egyenesen vezetett a szépen kövezett, széles, sétáló utca lefelé, a tópartra. Az utca mentén különféle boltok, éttermek várták a turistákat. Az már egyből feltűnt, hogy hegyből itt nincs hiány. Akármerre néztünk: hegy. Az utca egy hatalmas kikötőbe torkollott. Szembe a tó, rajta úgy öt hajó állomásozik a helyén, és várta a turistákat. Néha hangszóró tudatta a néppel, hogy melyik hajó, hova indul, és hogy szálljanak be sürgősen, mert itt maradnak a kedves túrázni vágyók. Jobb oldalt voltak a  kasszák. Rendezett tumultus végére beálltunk mi is, mint aki tudja, hogy innen hova lehet eljutni. Szerencsére kezünkbe akadt egy szórólap, miszerint pár euróért, körbehajókázhatjuk a tavat. Szívszorító percek következtek, mivel el kellett döntenünk, hogy hazamegyünk, vagy belevágunk, de akkor Édesanyám nélkül. Végül ellenőriztük a telefonokat, mindenkinek van elég tárhelye fotózni és videót készíteni, szóval belevágunk. Majd a rengeteg képet megmutatjuk a hiányzó családtagnak, és akkor olyan, mintha ott lett volna. Megvettük a jegyeket, horgonyt fel, irány a Königssee! Kellemes kis hajócskánk alig lendült bele a habok szelésébe, mikor megálltunk. Síri csend lett. Az egyik hajóslegény elővett egy kürtöt és játszani kezdett rajta. A Tihanyi Visszhang Bt. be is zárhat egyúttal, itt olyan tiszta, hallható és élvezhető visszhang volt. Nagyon érdekes és jó volt hallgatni a hangszer és a természet duettjét. Majd felbőgtek a motorok, és haladtunk az első megállóba, ahol a legjobban túrázásra felkészült emberkék kiszálltak. Gondoltuk, akkor ők most Tom Hanks-féle számkivetett életmódot kezdenek itt, merthogy onnan visszajutni a civilizációba, lehetetlennek tűnt. Valójában csak különféle túraútvonalak kiindulópontja volt az a megálló. Mi tovább utaztunk. Következő megálló: St. Bartholomä. Itt egy formás kis templom és egy étterem található. Ahogy kiszálltunk a hajóból, elsétáltunk a vízhez, ami olyan kristály tiszta volt, hogy a tó fenekéig le lehetett látni, pedig állítólag volt az 3 méter is. Egyből belementünk a vízbe majd jöttünk is ki. A 15 fok nagyon hideg. A tájat elnézve, egyetlen dolog jutott eszembe: Google/Képek találati listája a ‘Thaiföld’ szóra. Egyszerűen leírhatatlanul gyönyörű a táj. A kristálytiszta tó és a hatalmas hegyek összhangja egy életre belopta magát a szívembe… Egy órát vagy egy picit többet töltöttünk el ezen az édeni helyen. Azután visszaültünk a hajóra és mentünk a következő helyszínre: Saletalmba. A 10perces tavon imbolygás után meg is érkeztünk. Itt csupán egy turistaház, mosdóval fogadott minket. Nekünk elég is volt, hisz legnagyobb szükségletünket kielégítette. (volt benne WC) Vidáman indultunk el egy ösvényen a többi kirándulóval. Hősiesen álltuk a tűző nap sugarait, mivel Édesapám beígért jégkrémjéért bármit megtettünk volna. 15 perc séta után elértünk a Mittersee tóhoz, ahol ismételten festői látvány fogadott minket. Onnan már csak pár órás séta, és láthattuk volna Németország egyik legnagyobb vízesését, de a tikkasztó meleg kedvünket szegte. Megbeszéltük, hogy oda visszamegyünk Édesanyánkkal együtt. Visszamentünk a hajókhoz, majd a következőre felszálltunk, és visszamentünk a kiindulási pontba. A hajóúton mindenki fáradt volt. Többek el-el bóbiskoltak. Csupán egy három éves forma fiúcska szórakoztatta az első sorban ülőket – így engem is. Szerencse, hogy 15 percnyire laktunk, így gyorsan hazaértünk, majd zuhantunk is az ágyba, jóllehet még csak délután három óra volt. Édesanyánk hazajötte vetett véget a sziesztánknak. Egész este tartott az élménybeszámolónk és alig várjuk, hogy újra visszamehessünk eme földi paradicsomba.

Fotók: Saját képek

További friss bejegyzésekért csatlakozz a blog Facebook oldalához!