Néha magam is meglepődök saját találékonyságomon. A minap történt az eset, amit most megosztanék Veletek. Átlagos hétköznap volt. Délelőtt egyetem, délután pedig rohanás a város másik végébe, ahol egy tündéri kisfiú vár, hogy együtt játszunk vagy épp meséljek neki, netán lego-kastélyokat építsünk. Igen, a babysitterkedés egy afféle második gyerekkor szerintem. Újra lehet gondtalanul rajzolni, énekelni,… Tovább »